Első "interjús receptem", hogy helytelenül fogalmazzak. Szóval első munkám, ahol csupán fotózkodnom és jegyzetelnem kellett, na meg megkóstolni a remekre sikerült végeredményt :)
Egy nagyon kedves ismerősöm, Simon Márta konyhájában jártam, aki gyerekkori receptgyűjteményéből válogatta és készítette el az írós palacsintát, amely a Székely Konyha áprilisi számában jelent meg.

A cikk:
Arra még nagymamáink sem emlékeznek, hogy pontosan mióta hívják a környéken az újfalviakat "írósoknak", de bizonyára nem ok nélkül ragadt rájuk az elnevezés, mert ezt a finom tejterméket majd' minden háznál készítették és fogyasztották nagyszüleink, dédszüleink. A fából készült küpülőt használat előtt "megfoglalták", vagyis kiforrázták, és abban érlelték a tejet, amit aztán "összezúgattak", vagyis a verőfával érdekes mozdulatokkal összekevertek, és így jött létre a finom, semmi máshoz nem hasonlítható író. Ez sokszor csak melléktermék volt, mert ha kitartóan dolgoztak, és a tej minősége is megfelelő volt akkor vajat is kaptak, amit ismét sütéshez, főzéshez használtak, vagy csak kenyérre kenve fogyasztottak. Egy kedves anekdóta is kering közszájon az irósokról, miszerint újfalviak voltak hivatalosak Csomafalvára lakodalomba. Meg is érkeztek, de a kelleténél kicsit korábban, mert sokat kellett várniuk a násznép összeggyültére és a lakodalmas menüre. Várakozás közben itták a csomafalvi borvizet, ami az éhes gyomornak nem nagyon volt elég, meg az íze sem hasonlít az újfalvira, ahogy ezt a társaságból valaki meg is jegyezte. Egy arra tébláboló kisgyerek meghallotta, és azonnal kész volt a válasszal:"Jó az a borvíz, csak nem íróra kell inni!"
Ez a jellegzetes tejtermék sütemények alapanyagául is szolgált, kevertek vele málét, palacsintát. Nyáron, szénahordáskor, egy valamirevaló háziasszony-, hacsak maga is nem kellett a szénáshídban segítsen, -mire a férfiak"elhányták" a szekér szénát, már sütött egy pár "level"palacsintát.
Sajnos, egyre kevesebben vannak már, akik tudják a régi ételek titkát, és szívesen megtanitják a fiataloknak is, már akit érdekel közülük a hagyományos sütés-főzés, és nem szeretnék gyorsfagyasztott kajákkal traktálni családjukat. Egy ilyen dédike útmutatásai alapján készült el ez a palacsinta is, amit ajánlani tudunk mindenkinek, kezdő és haladó háziasszonyoknak egyaránt. (Simon Márta)

IRÓS PALACSINTA
- -1 tojás
- -1 vizespohár cukor
- -1 kávéskanál ivószóda
- -2-3 merőkanál író
- -annyi liszt,hogy jó kemény palacsintatésztát kapjunk(2-3 csésze),olaj a sütéshez
A tojást a cukorral habosra kavarjuk,hozzátesszük az ivószódát, és egy merőkanál írót. Miután ezt összekavartuk, attól függően, hogy mennyire akarjuk szaporítani adagoljuk a lisztet lassan kavarva, és ha szükséges, még töltünk írót is, de arra vigyázzunk, hogy a tésztánk ne folyós állagú, hanem galuskatészta keménységű legyen, mert különben nem lesz finom szivacsos. Egy mélyebb edényben olajat vagy zsírt forrósítunk, és egy kanálnyit beleteszünk a masszából. Olajas kanállal meglapítjuk kicsit, hogy jól tudjon átsülni és lassú tüznél sütjük. Tálaláskor meghinthetjük kristálycukorral.








. A másik dolog, amikor vendégem jön és " hamar készítsek valami finomat "jelszóval elkezdek improvizálni. (Nem is tudom miért gyűjtöttem be szebbnél szebb receptes gyűjteményeket 
Ha találunk a fagyasztóban vagy kamrában még egy csomag/üveg tavalyi meggyet, akkor érdemes kipróbálni az alábbi nyárcsalogató desszertet: